Te tudod mit jelent a láthatatlan munka?
Csináljunk egy gondolatkísérletet: Bárki, aki a családodban ezeket a házimunkákat ellátja, mától nem takarít, főz, mosogat, nem teszi be a mosást, tereget, vasal, nem vásárol be, nem tanul a gyerekkel, nem nyírja le a füvet, és még sorolhatnám. Nem gondoskodik arról, amiért senki sem fizet, vagyis senki sem végzi el a láthatatlan munkát a családotokban.
Ilyenkor válik igazán láthatóvá a láthatatlan munka, a házimunka, amiért nem jár fizetség.
Ez a blogbejegyzés a láthatatlan munka világnapján íródott, amire minden április első keddjén hívják fel a figyelmet. Arról, hogy ennek a jelenségnek milyen gazdasági és társadalmi hatásai vannak nem szeretnék írni. Ma már erről az interneten rengeteg cikket lehet találni.
Inkább egy kliensem példáján keresztül szeretném megmutatni, milyen hatása van a családra, a párkapcsolatra, és az egyén hogyan létére, ha csak egy valakit terhel a láthatatlan munka a családban.
„Még a szalámit és a vajat sem teszi vissza a hűtőbe”
Kliensem, nevezzük Ritának, azzal érkezett, hogy úgy érzi a válás határán van, de nem akarja a tíz éves kapcsolatukat anélkül feladni, hogy a megjavításáért megtenne mindent, amit lehet.
Tizenévesen találtak egymásra, több évig jártak együtt, majd összeköltöztek és később össze is házasodtak. Az albérletben megosztották a munkát, közösen csinálták, például az egyikük porszívózott a másik felmosott. Jól működött minden.
A változás akkor következett be, amikor a mostani otthonukba költöztek és Rita várandós lett a babájukkal, majd otthon maradt vele. Nem csak a babával kapcsolatos teendők, hanem a háztartásban minden teendő rá maradt. Már ez is megterhelő volt neki, de úgy volt vele, hogy ez az ő feladata, hiszen nincs munkahelye.
Azt én teszem hozzá, hogy attól még, hogy valakinek nincs munkahelye, nem biztos, hogy nincs munkája. Nem ritka, hogy az otthon lévő anyukák megkapják, hogy
“Te nem dolgozol, jó neked, vagy, hogy a háztartás és a többi, a te feladatod” esetleg még azt a kérdést is, hogy “Ugyan miben fáradtál el?”.
A talpraesett anyukák néha bedobják a “Cseréljünk egy napra!” ötletet… nem hiszem, hogy sűrűn megtörténik a valóságban ez a csere.
Rita nemrég beadta bölcsibe a két éves gyereket és visszament dolgozni. A megegyezés szerint, ha beteg a gyerek, akkor home officeban is elvégezheti a munkáját. Ez hatalmas változás volt az életükben, hiszen már újra van munkahelye és hivatalos munkája, mellette az összes háztartási teendő és a gyerekkel kapcsolatos feladatok is őt terhelik teljes egészében.
Egyfolytában sorolta a panaszait: nem segít a férje semmiben, még maga után sem pakol el, a szalámit és a vajat sem rakja vissza a hűtőbe miután megvacsorázott. Nem foglalkozik a gyerekkel sem, amíg ő fürdeti és utána altatja a kicsit, a férje átmegy a szomszédba a haverokhoz egy sörre.
Ha beteg a gyerek csak magára vagy a szüleire számíthat, hogy a munkahelyén is helyt tudjon állni. Természetesen a férje nehezményezi, hogy miért van ott olyan sűrűn az anyósa, de nem vállalna át semmilyen feladatot a feleségétől. Nagyon sokat vitatkoznak, veszekednek.
Ez az egész rányomta a bélyegét a szexuális életükre is, nem csoda, ha az asszonynak nem sok kedve van hancúrozni. A szex nem az ágyban kezdődik.
Megkérdeztem mit szeretne. A válasz az volt, hogy visszakapni azt a férjét, aki az albérletben társként viselkedett.
Kérdeztem Ritát, hogy mondta-e neki, hogy mire van szüksége, mit szeretne?
A válasz: Nem, tudhatná magától.
Kedves hölgyek, urak! Ezt el kellene felejteni, hogy bárki is gondolatolvasó!
Igen, jó lenne, ha magától tudná,mi lenne a feladat otthon. Elvárható is lenne, hogy egy felnőtt ember gondoskodjon magáról, esetleg a szeretteiről. Az is hogy elpakoljon maga után, vagy játsszon a gyerekével.
De ha ez nem megy automatikusan, akkor kérni kell, elmondani mit szeretnénk, újra lefektetni a kapcsolat szabályait, hiszen a rendszer nagyon megváltozott a gyerek érkezésével.
A vita és a veszekedés nem visz előre, a beszélgetés nagyobb valószínűséggel lesz sikeres. Ha mégsem, akkor lehet azt mondani, hogy mindent megtettem a kapcsolat helyreállításáért, nem sikerült, válni akarok.
Ritával közös munkánk elején vagyunk. Az első alkalom végén azzal ment haza, hogy összeállítottunk egy “akciótervet”, amit megpróbál végrehajtani.
Beszélni fog a férjével, hogy ez a helyzet nem jó neki, de szereti és szeretné a kapcsolatukat megújítani.
Elmondja neki miben kéri, hogy a férje is részt vegyen a háztartási munkákban, a gyereknevelésben.
Újra randizni kezdenek, hogy felelevenítsék azokat a szép emlékeket, amiket akkor szereztek, amikor még csak ketten voltak.
Ehhez ő úgy járul hozzá, hogy a gyereket ilyenkor a szüleire hagyja, nem a saját otthonukban, hanem a szüleinél és megpróbál nem aggódni. Innen fogjuk folytatni, legközelebb megnézzük mi az aggódása oka.
Remélem érdekesnek találtad ezt az esettanulmányt és ha úgy gondolod, hogy neked is szükséged van segítségre, ne habozz időpontot egyeztetni velem egy ismerkedő beszélgetésre, ahol felteheted az esetleges kérdéseidet!
Kattints ide!
Vagy nézd nézd meg hogyan tudok segíteni neked: KINEZIOLÓGIA személyesen vagy COACHING online és személyesen.
