Anikó vagyok, ismerj meg!
Bajerle Anikó kineziológus természetgyógyász, kineziológiai szemléletű life és business coach, 3in1 Concepts Consultant Facilitator vagyok.
Férjemmel Budapest közelében, Veresegyházon élünk. Három felnőtt gyermekünk van és már egy unokánk is.
Misszióm, hogy mindenki legyen boldog! Talán banálisnak hangzik, de úgy gondolom, a boldog emberek nem bántják egymást, békében élnek magukkal és a környezetükkel.
Minden alkalommal úgy élek meg egy-egy kineziológiai oldást, coaching ülést a klienseimmel, mint egy kisebb fajta csodát. Nagyszerű, hogy olyan eszközök vannak a kezemben, amelyek segítenek elérni a klienseimnek a nagyon vágyott felszabadult érzést és állapotot.
Válaszd változást, találkozzunk személyesen vagy az online térben!

Néhány dolog rólam, amiben hasonlíthatunk
Tiniként mindketten röplabdáztunk, ő még ifi válogatott is volt. Egy meccsen találkoztunk a „világ végén” és ő haza kísért a játék után. Akkoriban én az első kedvesemmel jártam, így pont nem lett köztünk romantikus kapcsolat, de barátság igen. Az évek során valahogy mindig úgy alakult, hogy ott voltunk egymásnak barátként és néha pezsgett a levegő, de mégsem történt semmi. Aztán 20 éves voltam, amikor a jövendő férjem rákérdezett, hogy „Ha már barátként jól megvagyunk, lehet-e belőle több is?” Épp ideje volt 😉
Mikor hosszú barátként töltött évek után elkezdtünk végre együtt járni, nagyon hamar érkezett az első fiunk. Nem terveztünk házasságot, boldogok voltunk papír nélkül is. Aztán egy alkalommal a szüleimnél töltöttem a hétvégét és anyu mondta, hogy az egyik kereskedelmi rádióban megy egy játék, ahol azzal lehetett nevezni, hogy ki mit kapott a kedvesétől. Én Ádámot, az első fiunkat. Mondanom sem kell, vittem a díjat, amiről fogalmam sem volt, hogy mi… egy menyasszonyi ruha kölcsönzés volt.
Életünk legszomorúbb időszaka volt, mikor második fiunkat a születése után elvesztettük. Akkoriban azt gondoltam, hogy nincs szükségem segítségre a feldolgozáshoz és nem is nagyon volt még megszokott a segítségkérés. Aztán csaknem 20 évvel később, amikor kineziológiát kezdtem tanulni, minden tanfolyamon a gyakorló oldásokban feljött ez a veszteség. Ezzel a kineziológiai oldás folyamattal sikerült feldolgoznom végre az el nem siratott babánk elvesztését.
A veszteségünk után az orvos azt mondta, hogy minél hamarabb lesz újabb babánk, annál hamarabb dolgozzunk fel. Ezt fiatalon elhittem, ma már tudom, hogy ez nem így van. Beleálltunk az új gyerek projektbe, annyira, hogy kétszer voltam álterhes és már peteérésserkentő tablettát is kellett volna szednem, aminek mellékhatása lehetett volna az ikerterhesség. Akkor mondtam azt, hogy ezt itt befejeztük. Néhány hónap múlva spontán megfogant a kisebbik fiam és a negyedik házassági évfordulónkon meg is született. Elengedtük a kényszert és megkaptuk a babánkat.
Egykeként nőttem fel, nem is hiányzott, hogy testvérem legyen. Őszintén szólva 20 évesen nem is foglalkoztatott, hogy gyerekem lesz valaha. Valahogy úgy gondoltam, hogy majd 30 évesen szülök egy gyereket… Igen, így is lett, a lányom ekkor született, aki a két fiam után a legfiatalabb. Szóval, ha kívánunk valamit érdemes pontosan fogalmazni 😉 Soha nem bántam meg, hogy így alakult az életem. Azt szoktam mondani, hogy az életművem a családom, fantasztikus gyerekeim vannak 🙂
16 év házasság után nálunk is berobbant az életközepi válság. Nagyon hosszú lenne leírni, mi vitt el miket odáig, ezt majd egy blogbejegyzésben megteszem. Először a férjem akart válni, aztán meg én. Három évünkbe telt, mire rendbehoztuk a kapcsolatunkat és mondhatom minden szinten sokkal jobb lett. Nagyon sok segítséget kaptunk egy kineziológustól, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ez a tapasztalat indított el engem a kineziológia és a segítő hivatás útján.
A házasságunk megmentésében igen nagy része volt, hogy újra elkezdtünk randizni. Véletlen volt, hogy beültünk valahova egy kávéra.. és négy órát beszélgettünk a házasságunkról. Azóta tudatosan beterveztünk heti egy randit, és ez nagyszerű hatással volt a kapcsolatunkra. Misszióm lett, hogy terjesszem, minden pár randizzon, akkor is ha már évtizedek óta együtt vannak.
Külkereskedőként kezdtem a pályám, majd három gyerekes anyaként rájöttem, ez nem családbarát szakma. HR menedzser diplomát szereztem, de inkább sales területen dolgoztam több kozmetikai cégnél. Az ottani sikereim oka az volt, hogy már akkor is coaching szemlélettel dolgoztam a munkatársaimmal. 40 évesen kezdtem kineziológiát tanulni és mind a mai napig tanulom, részt veszek update-eken. Coachnak a covid alatt képződtem, de hivatalos képzéseken túl is tanulok különböző szakmai kurzusokon. Sőt marketinget, webdesign-t és honlapépítést is tanulok, mert én akartam megcsinálni és működtetni az online jelenlétem.
Hetedikes voltam, mikor azt mondtam, kell egy fehér farmer. Ez akkoriban nem úgy ment, hogy bementem a boltba és megvettem, még a kék farmert sem. Úgyhogy nekiálltam egy vastag lenvászon lepedőből megvarrni. Ma már nem lennék elájulva tőle, de akkor egy csoda volt nekem, főleg, hogy az első művem volt. Azóta is szeretek minden kreatív tevékenységet, varrást, rajzolást, szerelést, sőt a házunkat is nagyrészt hármasban a férjemmel és apámmal építettük.
Korábban mindig volt kutyánk, aztán rájöttünk, hogy erdő mellett lakva, a két méteres kerítés sem akadályozza meg őket a csavargásban, így lemondtunk a kutyatartásról. Évekkel később, a férjem ellenkezése ellenére, Bogyót a már felnőtt lányom hozta a családunkba és Bogyó mindenkit levett a lábáról, még az egyik kanapé sarkát is kisajátíthatta. Aztán a lányom elköltözött és vitte Bogyót is. Se gyerek, se kutya, csak a csendes ház kettesben. Nem telt el pár hét és a gyerekeim megszántak, születésnapomra Bellát kaptam. Bogyó gyakran van nálunk napköziben, akkor két kutyával megyek sétálni az erdőbe és néha a szomszédasszonyom is besegít a sétáltatásba. Az Instagram oldalamon sok kutyás posztot láthatsz.
Amikor kitavaszodik imádok kiülni a teraszunkra és ott élvezni a kávémat. Minden nap sétálok a kutyákkal a közeli erdőben. Kiváltságnak tartom, hogy Budapesthez közel lakunk és mégis a házunktól 30 méterre már erdő van. Bármilyen vizet szeretek, Balatont, vagy a tengert, az sem baj, ha hideg, fürödtem már májusban a 15 fokos tengerben Spanyolországban. Egyik legkedvesebb emlékem egy bajorországi kirándulás a hegyekben a családommal, a könnyeim is kicsordultak a gyönyörű látványtól.