Hogyan ne őrülj meg az ünnepre készülve és engedd el a – magad vagy mások által felállított – elvárásokat
Ha olvastad a bemutatkozásom, már tudod, hogy három felnőtt gyermekem van. Amikor kicsik voltak én is, ahogy a legtöbb anyuka ezerrel pörögtem karácsony előtt.
Az adventi időszakban rengetegféle aprósütit sütöttem, mézeskalácsból több kört, az ünnepek előtt már biztos elfogyott három sütésnyi bejgli. Nagytakarítottam és díszítettem a házat. Gondoskodtam mindenki ajándékáról, nem volt rövid a lista, a férjem, gyerekek, nagyszülők, keresztszülők, barátok, szomszédok. És bár én is csak a férjem akartam volna karácsonyra, már megőrültem Mariah Carey sikoltozásától, ha meghallottam a dalát.
Természtesen az ovis, iskolás és a zenesulis programok sem maradhattak ki: karácsonyi előadások, koncertek, munkadélután, mézeskalácssütő közös összejövetel, sportbemutatók… három gyereknél, külön-külön. Dolgoztam két cégnek sales területen, természetesen ez volt az év leghúzósabb időszaka és ezekben az években jártam egyetemre is.
Ekkor még mi jártunk a nagyszülőkhöz karácsonyozni, a három napos főzéssel legalább nem kellett foglalkoznom. Anyuéknál tudtam leereszteni egy kicsit 24-én., de aztán másnap mentünk anyósomhoz, utána meg apósomhoz. Pihenés csak ezután volt és könnyebbség volt, hogy morzsapartit tartottunk a nagyszülőktől kapott ünnepi maradékokból.
2007-től a karácsonyi összejöveteleket nálunk tartottuk, anyu és apósom már nem voltak köztünk, egyszerűbb volt, ha apám jött hozzánk. Ő hozta a halászlevet, én készítettem a többi ételt.
Nagyon hamar rájöttem, hogy az adventből és ünnepből, így, ebben a formában elegem van!
Az ünnep nem attól lesz csodálatos, ha belefeszülünk az elvárásokba, hanem attól, hogy megengedjük magunknak az egyszerűséget, könnyedséget és az időnket arra szánjuk, amitől boldogok vagyunk.
Nem hiszem, hogy a karácsony attól lesz szép, ha elhúzzuk a kanapét és kiporszívózunk mögötte is vagy letöröljük a szekrénytetejét. Ezt bármikor meg lehet csinálni, amikor éppen kedvünk és erőnk van hozzá, nem az ünnep ad rá okot és energiát. Abbahagytam az aprósütik sütését is, sőt már mézeskalácsot sem vagyok hajlandó sütni. Bár ebben jó dolgom van, az egyik nászasszonyom népművészet mestere mézeskalácsfronton, az ő mézeskalácsa kiváló, az enyém meg hol ilyen, hol olyan volt.
A dísztésünk évek óta ugyan az, a beszerzéssel már nem kell törődnöm. Van, hogy fel sem rakom az összeset, van olyan égősor, ami az erkélyen egész évben kint van és ilyenkor kapcsoljuk be. Idén újra kirakhattam a saját készítésű adventi naptárat, másfél éves Léna unokám minden nap örül az egy szem szaloncukornak.
A bejgli, ami nálunk inkább mákos és diós kalács elmaradhatatlan. Erről lesz még egy posztom és akkor majd megérted miért. De már nem csinálok 3-4 kört belőle karácsony előtt, maximum egyet. Sőt kitaláltam egy gyorsabb, egyszerűbb változatot is, azzal is pont elég bemelegíteni az ünnepek előtt.
A karácsonyi vacsora, nálunk ebéd. Ez azért alakult ki, hogy a gyerekek még tudjanak játszani az ajándékokkal, és most azért is hasznos, mert így még apámat is haza tudjuk vinni, hogy a kiskutyája ne legyen sokáig egyedül este.
Ha valamit szeretünk megtartjuk, amit nem azon változtatunk és új hagyományokat teremtünk.
A karácsonyi menü több, mint 50 évre visszatekintő tradícióból gyökerezik, amit részben átalakítottunk a kedvünk szerint.
Nagymamáméknál halászlé, rántott hal, majonézes krumpli és hagymás krumplisaláta, párolt lilakáposzta volt a vacsora. Utána nagyi bejglije és anyu kalácsa.
Anyunál ugyan ez bejgli nélkül és gesztenye torta is került az asztalra.
És akkor most lássuk én hogy egyszerűsítettem az életem azzal, hogy 24-én már nem állok a konyhában, hanem a családommal töltöm az időt
Évek óta listát készítek, kinek milyen ajándékot szánok, milyen menüt akarok készíteni… és előveszem azt a listát, amit évről évre használok és kiteszem a hűtőre. Lehet, hogy nem ez lesz a menü, nem ugyanazt csináljuk, mint tavaly, de legalább van egy vezérfonal és nem kell agyalnom, hogy ki mit szeret és mit nem hajlandó megenni és csinálni.
A tradicionális menüből megtartottam a majonézes krumplit és a krumplisalátát. Ezekhez már előző nap megfőzöm és bepácolom a krumplit és a hagymát. Másnap reggel leszűröm, a felét tartárral keverem, a másik fele marad a saláta. Szintén előző nap megcsinálom a lilakáposztát, a kalácsot és ha van kedvem és energiám, a gesztenyés desszertet is.
De a legjobban azzal spórolok magamnak időt és energiát, hogy a baconba tekert, gesztenyével/májkrémmel töltött pulykamellet már hetekkel korábban elkészítem és berakom a fagyasztóba. Ezt ünnep előtti este előveszem és hagyom a hűtőben kiengedni. Másnap csak berakom a sütőbe és nincs dolgom vele.
Nem aggódom a többi napi menün sem, valamit csak találunk itthon, ha megéhezünk. Azt szoktam mondani, hogy aki ebben a házban éhen hal, az megérdemli. Különben sem a nagy kajálásokról szól az ünnep, hanem, hogy együtt vagyunk, beszélgetünk, társasozunk, filmet nézünk vagy kutyát sétáltatunk.
Kívánom neked, hogy az advent alatt képes legyél elengedni a stresszt és az elvárásokat és a készülődést ne csak a konyhában éld meg, hanem a lelkedben. Találkozz rég látott barátokkal, menj el vásárba, sétálj egy havas erdei úton, öleld meg a szeretteid, mert ez fog feltölteni az ünnepekre.
Ha további pozitív töltetre van szükséged, látogass el a Facebook és Instagram oldalaimra, ahol az adventi időszak alatt minden nap megosztok egy pozitív megerősítést. A megerősítéseket később is megtalálod az Instagramon highlightsban.
