Ha idős hozzátartozód van, fel kell készülni a stresszes időszakokra
A tavalyi karácsony nem az ünnepi hangulat miatt maradt emlékezetes a családunkban.
A 80 felé közeledő apám az ünnepek előtt több hetet töltött kivizsgáláson egy kórházban, ahonnan lesoványodva, de viszonylag egészségesen haza is tért. Pár napra rá 39 fokos lázzal került a sürgősségire, ahol gyors vizsgálatok és tesztek után kiderült más baja nincs, de azért felvették a belgyógyászatra.
Az “influenzás szobába” helyezték el, tehát esélytelen volt, hogy fertőzés nélkül megússza. Ekkor kezdődött a rémálom. Nagyon magas láza volt, dezorientált volt és félre beszélt akkor is, amikor úgy tűnt, hogy magánál van. Sosem tudtuk mire megyünk be: él-e egyáltalán vagy viszonylag jól van, esetleg nem tudja hol van, lázasan fetreng, vagy éppen félmeztelen mászkál, de a legdurvább az volt, amikor kikötözve találtam.
A negyven plusszos nőket nem csak a változókor viseli meg, gyakran a mi terhünk a család és a gyerekek mellett az idős szülők gondozása is.
Sokszor hallottam már, hogy mennyire megterhelő az idős szülők betegsége, de amikor a saját bőrömön tapasztaltam, az teljesen más volt. Amikor nem tudja az ember mire készüljön, a bizonytalanság és a veszteségtől való félelem teljesen maga alá tud gyűrni.
A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy az ünnepek miatt dupla látogatási idő volt, így a lányommal felváltva naponta 2×2 órát tudtunk apámmal tölteni. Etettük, itatattuk, mozgattuk, beszélgettünk vele, rendbe tettük…
Apa szobájában a két hét alatt hárman haltak meg, hozzájuk csak rövid látogatásra jöttek a hozzátartozók. Nagyon hamar megértettük, ha apámat élve akarjuk kihozni, akkor nekünk kell őt ápolni, 3 nővér 60 betegre irreálisan kevés.
A stressz nem kímélte a családunkat
Én sem voltam tökéletes állapotban, ekkor már beütött nálam a perimenopauza, a rossz alvással és a hozzá tartozó krónikus fáradtsággal, na meg a feledékenység és az ingerlékenység. Ezeket a tüneteket csak még jobban fokozta az átélt stressz, gyakorlatilag folyton kimerült voltam és nehezen tudtam koncentrálni, de tudtam most muszáj kitartanom.
Az ünnepek között a férjem elment a háziorvosunkhoz torokfájással, majd hazajött, hogy az orvos elküldte a sürgősségire trombózis gyanúval. Nem is értettem miről beszél, de mint kiderült, a férjem nem akart engem terhelni azzal, hogy fáj a lába, mert ugye van nekem éppen elég bajom.
Ezután a lányom hívott, hogy szerinte elkapta az influenzát, rosszul van és inkább nem megy be a nagyapjához.
Majd apám barátnője jelentkezett, hogy a kutyájuk mancsán pingpong labda nagyságú “daganat” nőtt, sántít és fájlalja a lábát az állat. Vigyem már el este az állatorvoshoz Kormit.
Őszintén szólva sírva indultam el a kórházba apámhoz, hogy mi jöhet még.
A kapuban találkoztam a nagyobbik fiammal, rábíztam az apját, ha esetleg tényleg trombózisa van és gondoskodni kell róla. Ez egy kicsit megnyugtatott.
Tudtam, hogy nem adhatom át magam a stressznek
De ahogy az autópályán haladtam egyre inkább éreztem, hogy eluralkodik rajtam az elmúlt hetek stressze. Nem tudtam apámat milyen állapotban találom, él-e még egyáltalán, öntudatlan vagy dezorientált és a többiek miatt is aggódtam.
Amikor Budapest határába értem, egy szürreális érzés fogott el. Mintha kiléptem volna a testemből, azt éreztem, hogy lebegek és alig kapok levegőt. Ezen a szakaszon esélyem sem volt kiállni valahova és lenyugodni. Gondolatban üzentem a körülöttem lévő autósoknak, hogy hagyjanak nekem helyet, tartsanak tőlem távolságot… és át is ment a kívánságom.
Azonnal éreztem, hogy bekapcsolt az ősi stressz mechanizmus, az üss vagy fuss vagy fagyj le. Én többnyire az utóbbit művelem.
Tudatosan elkezdtem lenyugtatni magam és visszahúzni az idegrendszeremet a 24-es légzéssel:
4 számolásra belégzés, 6 számolásra kilégzés és ezt 24-szer megismételni.
Egy idő után már nem számoltam, csak hosszan be, hosszan ki… és figyeltem a forgalmat, lazítottam testem, nyugtattam a tudatom és csillapítottam az érzelmeim.
5-10 perc volt, mire a kórházhoz értem, addigra teljesen lenyugodtam. Nagyon jó érzés volt, hogy a 24-es légzés, amire minden ügyfelemet megtanítom, éles helyzetben tökéletesen működött.
És ahogy a nap zárult: apám jól volt, ezután még egy hétig volt kórházban, de sokáig tartott, mire visszanyerte a betegség előtti erejét. A lányom másnapra jobban lett, a férjemnek nem volt trombózisa, az állatorvos nem tudta megállapítani mi van a kutya lábán, de miután apám kijött a kórházból a “daganat” visszahúzódott, valószínűleg csak a gazdija után bánkódott Kormi.
Stresszkezelő technika, amit a történetemből elvihetsz
Ha csak egyetlen stresszkezelő technikát tanulsz meg és alkalmazol napi szinten és a nehéz helyzetekben, legyen az a 24-es légzés: 4 számolásra beszívod a levegőt, 6-ra kifújod és megismétled 24-szer!
Bizonyítottan hatásos, egyszerű, mindig kéznél van, kihúz a stresszből. Ha változókorban vagy, akkor segít a tüneteket csillapítani.
A legjobb, ha minden nap legalább kétszer megismétled és így begyakorlod. Társítsd egy már meglévő szokásodhoz, például a reggeli, esti fogmosás után végezd el, mert így könnyebben automatikussá tudod tenni a gyakorlást.
Az a szokás, ami szinte a részeddé válik, könnyedén előhozható akkor is, amikor a stressz miatt az agyad működése “lekapcsol” és túlélő üzemmódra vált.
Kívánom, hogy minél kevesebbszer legyen szükséged stresszkezelésre, vagy inkább azt, ha szükséged van rá, akkor eszedbe jusson a légzés és könnyedén alkalmazd!
Ha pedig túl sok a stressz vagy a változókor kihívások elé állít, foglalj egy időpontot ismerkedő beszélgetésre, ahol megbeszélhetjük hogyan tudok segíteni neked!
